Az Esztramos védett élő természeti értékei
Az Esztramos nem csak élettelen természeti értékekben, különleges barlangokban és ásványokban gazdag terület, hanem sajátos növény- és állatvilága is van, amelynek egyes fajai egyedi jogszabályban védettek vagy fokozottan védettek. A természet vizsgálói először, még mielőtt a kőbányászat által feltárt barlangoknak híre ment volna, a hegy növénytani értékeire figyeltek fel. Már 1953-ban javaslat történt ezek élőhelyének a védelmére, ez azonban csak 2001-ben valósult meg, amikor is a hegy egész területét az Aggteleki Nemzeti Parkhoz csatolták.
Az Esztramos növénytani értékei
A Bódva völgyében, az Esztramos lábánál lévő, részben védett réteken tenyészik a terület egyik nevezetessége, a kockás mocsárliliom (Fritillaria meleagris), valamint a mocsár kosbor (Orchis laxiflora), és e területen fészkel például a haris (Crex crex). A törmeléklejtőt gyertyános-tölgyesek, majd feljebb hársas-kőrises sziklaerdők borítják. A fekvése miatt hűvös erdők védett lágyszárú növénye a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), amelyhez madársisak-félék (Cephalanthera fajok) társulnak. Tovább haladva fölfelé, a fák lombkoronája fölé emelkedő sziklás terepen a sziklagyepek felé való átmenetet képező jégkorszakutáni (posztglaciális) reliktum gyöngyvesszős-törpecserjés övezete húzódik.
A meredek északnyugati hegyoldal tetején ugyancsak jégkorszakutáni reliktum növényvilág, nyúlfarkfüves mészkősziklagyep (Diantho-Seslerietum heuflerianae) található, a társulás egyik névadójával, a kárpáti bennszülött (endemikus) korai fehér szegfűvel (Dianthus plumarius praecox). Ennek legnagyobb magyarországi populációi az Esztramoson és a bükki Bél-kőn voltak, sajnos azonban ezeket a kőbányászat mindkét helyen megsemmisítette.
Viszont hazánkban az Esztramoson tenyészik a legnagyobb tömegben a védett fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata). A vasalt útvonalak, mászó útvonalak és lejöveteli útvonalak mentén az utóbbi mellett a védett növények közül találkozhatunk még a tarka imolával (Centaurea triumfettii), az apró nőszirommal (Iris pumila), sárga-kövirózsával (Jovibarba globifera), a tarka kosborral (Orchis tridentata), a leánykökörcsinnel (Pulsatilla grandis), és a rózsás kövirózsával (Sempervivum marmoreum).
A kőfejtőudvaron is tenyésző fekete fenyő (Pinus nigra) tájidegen növény, amelyet az 1960-as években a „kopárok fásítása” program keretében telepítettek a hegyre. Azóta sajnos terjeszkedik, szűkítve ezzel a fent említett védett növények és még néhány további faj, például a sárga kövirózsa (Sempervivum hirtum), az árvalányhaj-fajok (Stipa pennata és Stipa pulcherrima), valamint a nagyfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis microcalathia), a nagy ezerjófű (Dictamnus albus) és a sárga virágú hegyi ternye Alyssum montanum brymii) élőhelyeit.
Az Esztramos vasalt útvonalakkal, mászó útvonalakkal és lejöveteli útvonalakkal nem érintett déli, délkeleti oldalát nyílt, csenkeszes mészkősziklagyep borítja. Az alacsonyabb térszíneken a hegyoldal fekvésétől függően melegkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek és gyertyános-tölgyesek találhatók.
Az Esztramos állattani értékei
A vasalt útvonalak, mászó útvonalak és lejöveteli útvonalak igénybevételekor, valamint a terület megközelítése és elhagyása során az Esztramos állatvilágából több fokozottan védett faj képviselőivel találkozhatunk. Ezek a következők: pannon gyík (Ablepharus kitaibelii), uhu (Bubo bubo), bajszos sármány (Emberiza cia), tavi denevér (Myotis dasycneme), hegyesorrú denevér (Myotis blythii), kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale), nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum).
Számos védett állatfaj képviselőivel is találkozhatunk az említett tevékenységek során. Ezek közé tartoznak ízeltlábúak, mint az eurázsiai rétisáska (Stenobothrus eurasius), a nagy rókalepke (Nymphalis polychloros), a gyászlepke (Nymphalis antiopa), a kis fehérsávoslepke (Neptis sappho), a nappali pávaszem (Inachis io), és a tölgyfaszender (Marumba quercus). A területen élő védett hüllőfajok a fürge gyík (Lacerta agilis, a zöld gyík (Lacerta viridis), és a fali gyík (Podarcis muralis).
Szintén előfordulhatnak a területen a következő védett madárfajok képviselői: őszapó (Aegithalos caudatus), erdei pityer (Anthus trivialis), sarlósfecske (Apus apus), csonttollú (Bombycilla garrulus), egerészölyv (Buteo buteo), kenderike (Carduelis cannabina), kakukk (Cuculus canorus), molnárfecske (Delichon urbicum), citromsármány (Emberiza citrinella), búbospacsirta (Galerida cristata), nagy őrgébics (Lanius excubitor), erdei pacsirta (Lullula arborea), barázdabillegető (Motacilla alba), hantmadár (Oenanthe oenanthe), kormosfejű cinege (Parus montanus), házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros), fenyvescinege (Parus ater), széncinege (Parus major), palakék törpebagoly (Metachrostis dardouini) és léprigó (Turdus viscivorus).
Az itt ugyancsak megtalálható védett emlősfajok a nagy pele (Glis glis), a horgasszőrű denevér (Myotis nattereri), és a kis patkósdenevér (Rhynolophus hipposideros).
A felsoroltak közöl európai közösségi jelentőségű faj az uhu, a kereknyergű patkósdenevér, a tavi denevér, a nagy patkósdenevér, a hegyesorrú denevér, a kis patkósdenevér, a leánykökörcsin, valamint az eurázsiai rétisáska.
A fentebb felsorolt fajok képviselőinek védelme érdekében a vasalt és mászó útvonalakról, valamint a kijelölt lejöveteli útvonalakról letérni, illetve az állatokat háborgatni vagy azokban kárt tenni nem szabad!
HORVÁTH R. (1997): Az Esztramos-hegy természeti értékei. In: SZAKÁLL S., PAPP G. (szerk.) Az Esztramos-hegy ásványai. Topographia Mineralogica Hungariae 5, 11–14.
